Persze, ha hanyagul készülök fel, akkor tudtam-
nem lesz könnyű végig menni, ráadásul szint időn belül, a 20 km- s távon.
Ez volt a harmadik teljesítésem.
Ebben az évben, Slezákné Évi aki velem tartott,
sejtettük nem lesz egyszerű menet. . . .
Előző este nekiveselkedtem sütni, édesség nélkül nem megy a gyaloglás.
Kelt pillangók- szendvics, retek, fél liter víz, :)
túra szandál- tartalék cipőnek, fotós táska a gépemmel,szőlő cukor, sós sütike,
eléggé ijesztő volt, hogy két táskát is cipelni kell.
Hiába- minden fontos, a csomag ennyi marad-
majd igyekszünk reggel hűvös időben jól haladni :)
Én fél 7- kor indultam, kisebb kapkodás árán, el is értem a buszt.
Évi fél 8- kor indult, tehát volt időm reggelizni egy parkban-
legalább könnyebb lett a táska.
Megjött Évi, feldobott hangulatba mentünk az indulás előtti regisztrációhoz.
Meglehetősen nagy volt a tömeg, jó sokat kellett várnunk, míg meg lett minden,
kitöltöttük a jelentkezési lapot, pénzt befizettük, pólót- térképet átvettük,
beregisztrálták az indulási időt- és ez volt a START, elméletileg.
Mi bezzeg nem kezdtünk el azonnal loholni :) irány a WC- Évinek és nekem is be kellett öltözni :)
Végre- INDULÁS! De merre is? Ilyen nincs, fontos volt beöltözni, de az útvonalat nem ellenőriztük.
Nem az előző évi volt az irány, némi változást hozott az új start hely!
És az óra nem állt meg! Erre akkor nem is gondolt az ember :)
Fiatalok egy kisebb csoportja indult velünk egy időben, gondoltuk velük tartunk.
Évi elkezdte a minta bejelölését a pólóra, néha "kicsit " lemaradtunk, de a műnek készülni kell!
 |
| Menet közben tűt befűzni :) nekem nem ment volna, neki bezzeg sikerült ;) |
Előttünk a csoport fiatal, persze egyre távolodott.
Reméltük ha neki lódulunk simán utol érjük őket.
(- Láss csodát- az ellenőrző pontokon szinte mindig találkoztunk velük.!)
Meglehetősen vontatottnak éreztem a haladásunkat, gyorsan melegedett az idő, az első ellenőrző ponton már
enni kellett egy kicsi sütikét :)
- Ráadásul csodaszép nyílott vitéz kosborokat láttam, le kellett fotózni- természetesen.
Próbáltunk folyamatosan menni, nem lehet megállni, ha az ember lánya nem akar egyre jobban lemaradni.
Sikerült is érezhetően lendületbe lenni- egészen a Tabdii vasút állomásig- ott tudtuk meg, nem is itt van a táv fele- ahogy hittük, még egy ellenőrző pontot kell menni vissza felé. . .
- Lélektani hatása tud lenni egy kis tévedésnek- sokkal rosszabb lett a meleg, ahogy ez kiderült- és kevésnek tűnt az idő ami a hátralévő távra maradt.
Elfáradtam, és Évi is, én tuningoltam magam- bal, jobb, bal, jobb, hű ez éppen holtpont- át kell lendülni rajta, vagy nem tudok végig menni és legyőz a meleg.
A hátizsákom cudar nehéz- a narancs színű pólót már levetettem és betettem a cuccok közé, ettől lett ennyire nehéz? Visszaértünk az ellenőrző ponthoz, ahol lendületből lekaptam a hátizsákom- ekkor derült ki, le van húzva a cipzár és a pólót biztosan elvesztettem, otthon majd ki derül, meg van- e minden más.A fenébe, 1 emléknek szánt dolog elveszett, ha nem érünk be szint időn belül akkor nem kapunk sem kitűzőt sem emlék lapot, és nem lesz semmi erről a túráról.
Meglehetősen nehézkesen haladtunk a cél felé, hiába mondogattam, minden lépéssel közelebb a cél!
A legrosszabb az volt, hogy az ellenőrző pontokon, 2 helyen sem volt víz, így szomjasan kellett a forróságban bandukolni.
Szerencsére egyik tanyánál éppen akkor jött meg a friss ivó víz, ami lendületet adott,
István borházig kitartott legalább.
Cserszegi fűszeres- na igen, ettől azután hogy megittuk a kóstolót, már nem igazán volt kedvünk és erőnk a forróságban gyalogolni, ráadásul biztosan nem értünk volna be a szint időn belül, ezért igénybe kellett vennünk a Taxit- szegény férjem jöhetett értünk.
A hátralévő utat, ami már tényleg nem volt sok, autóval tettük meg.
A célnál elmondtam, autóval jöttünk a bor háztól, ennek ellenére megkaptuk a kitűzőt és az emlék lapot is.
Elmondtam- elveszítettem a pólót, ha valaki esetleg leadná. . . ?
Nem biztattak, ezért gondoltam, veszek egyet magamnak, de nem kellett, annyira rendesek voltak hogy megkaptam :)
Így utólag végig gondolva- nagyon jó volt a túra,
jövőre- újra- ugyan itt, hogy éppen ki lesz aki velem tart, még nem tudhatom,
Évi nem szeretné ki hagyni, vannak mások akik úgy gondolják ők is jönnének.
Meglátjuk, ha mégsem lesz senki aki velem indulna, akkor is megyek- hiszen rajtam kívül 2012- n több mint1200 ember indult a Petőfi Túrán. . .
Fantasztikus volt. . . :)
(- Láss csodát- az ellenőrző pontokon szinte mindig találkoztunk velük.!)
Meglehetősen vontatottnak éreztem a haladásunkat, gyorsan melegedett az idő, az első ellenőrző ponton már
enni kellett egy kicsi sütikét :)
Próbáltunk folyamatosan menni, nem lehet megállni, ha az ember lánya nem akar egyre jobban lemaradni.
Sikerült is érezhetően lendületbe lenni- egészen a Tabdii vasút állomásig- ott tudtuk meg, nem is itt van a táv fele- ahogy hittük, még egy ellenőrző pontot kell menni vissza felé. . .
- Lélektani hatása tud lenni egy kis tévedésnek- sokkal rosszabb lett a meleg, ahogy ez kiderült- és kevésnek tűnt az idő ami a hátralévő távra maradt.
Elfáradtam, és Évi is, én tuningoltam magam- bal, jobb, bal, jobb, hű ez éppen holtpont- át kell lendülni rajta, vagy nem tudok végig menni és legyőz a meleg.
A hátizsákom cudar nehéz- a narancs színű pólót már levetettem és betettem a cuccok közé, ettől lett ennyire nehéz? Visszaértünk az ellenőrző ponthoz, ahol lendületből lekaptam a hátizsákom- ekkor derült ki, le van húzva a cipzár és a pólót biztosan elvesztettem, otthon majd ki derül, meg van- e minden más.A fenébe, 1 emléknek szánt dolog elveszett, ha nem érünk be szint időn belül akkor nem kapunk sem kitűzőt sem emlék lapot, és nem lesz semmi erről a túráról.
Meglehetősen nehézkesen haladtunk a cél felé, hiába mondogattam, minden lépéssel közelebb a cél!
A legrosszabb az volt, hogy az ellenőrző pontokon, 2 helyen sem volt víz, így szomjasan kellett a forróságban bandukolni.
Szerencsére egyik tanyánál éppen akkor jött meg a friss ivó víz, ami lendületet adott,
István borházig kitartott legalább.
Cserszegi fűszeres- na igen, ettől azután hogy megittuk a kóstolót, már nem igazán volt kedvünk és erőnk a forróságban gyalogolni, ráadásul biztosan nem értünk volna be a szint időn belül, ezért igénybe kellett vennünk a Taxit- szegény férjem jöhetett értünk.
A hátralévő utat, ami már tényleg nem volt sok, autóval tettük meg.
A célnál elmondtam, autóval jöttünk a bor háztól, ennek ellenére megkaptuk a kitűzőt és az emlék lapot is.
Elmondtam- elveszítettem a pólót, ha valaki esetleg leadná. . . ?
Nem biztattak, ezért gondoltam, veszek egyet magamnak, de nem kellett, annyira rendesek voltak hogy megkaptam :)
Így utólag végig gondolva- nagyon jó volt a túra,
jövőre- újra- ugyan itt, hogy éppen ki lesz aki velem tart, még nem tudhatom,
Évi nem szeretné ki hagyni, vannak mások akik úgy gondolják ők is jönnének.
Meglátjuk, ha mégsem lesz senki aki velem indulna, akkor is megyek- hiszen rajtam kívül 2012- n több mint1200 ember indult a Petőfi Túrán. . .
Fantasztikus volt. . . :)
